NAGYTEMPLOM (TÁRSSZÉKESEGYHÁZ)
A templom felszentelésének ideje: | 1791. szeptember 4. |
A templom titulusa: | Urunk mennybemenetele |
A templom búcsúja: | Húsvét 7. vasárnapja |
A Nagytemplom (társszékesegyház) története

A Nagytemplom építése
Bagi László Kecskemét városának egykori polgármester helyettese, a Katolikus Plébánia főgondnoka, 1903-ban megjelent könyvecskéjében, melyben összefoglalja a Kecskeméti Róm. Kat. Nagytemplom történetét, írja a következőt: „1752-ben a hívek zúgolódni kezdtek, hogy templomuk szűk, s alig fogadja be harmadrészét a népes hitközségnek.” Akkoriban ugyanis a Barátok temploma töltötte be a plébániatemplom szerepét Kecskeméten. A korabeli Szent Miklós templom méretei igen szerények voltak, belmérete a szentélyt nem számítva mindössze 10 x 10 méter körüli volt. Csak a 18. század utolsó harmadában történt átépítése során nyerte el mai nagyságát. Azok a hívek, akik nem fértek be a templomba, körbeállták a templomot és úgy vettek részt a vasárnapi szentmisén.
A híveknek Mária Terézia királynőhöz intézett folyamodványára a legmagasabb királyi leirat így válaszolt: „Minthogy a hívek között létrejött az egyetértés, de meg jobbnak ígérkezik a jövendő lelkipásztori igazgatás, helyben hagyatik, hogy a püspök ezen plébánia hivatalt egyre övéi közül bízza és saját teljes joghatóságának alávesse.” A török hódoltság idején, 1644-től a ferences atyák voltak a kecskeméti hívek lelkipásztorai, látták el a plébánosi teendőket is.
Ezt követően húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1772-ben megjelenjen a királynő dekrétuma, mellyel elrendeli az egyházmegyei plébánia felállítását és az új, a hívek számához méretezett plébániatemplom felépítését. A váci püspök ekkor kinevezte Erdélyi József addigi kiskunfélegyházi plébánost Kecskemét török hódoltság utáni első egyházmegyei plébánosává. Az új templom felépüléséig a Piaristák temploma szolgált plébániatemplom gyanánt. Ezzel is hangsúlyozni kívánta a püspök, hogy a ferences atyák plébánosi ténykedése megszűnt.
Az új plébániatemplom építése 1774-ben kezdődött el. Először arra gondoltak, hogy a nagy pestisjárvány emlékére 1743-ban emelt Szentháromság-szobor szomszédságában, attól keletre építik fel, de aztán Oswald Gáspár piarista szerzetes-testvér, aki építészeti tudását Németországban és Itáliában szerezte, és akit a plébániatemplom felépítésével bíztak meg, a területet erősen talajvizesnek találta. Végül is Erdélyi plébános javaslatára jelölték ki a templom jelenlegi helyét, ahol meg is kezdődött az építkezés. Az új építési terület magasabb fekvésű volt, mint az előző és a talaja is szilárdabb. Az új templom alapkövét május 28-án tették le. A munkálatokat Fischer Boldizsár váci kőműves-pallér és emberei végezték. A templom építéséhez nagymennyiségű jakabszállási terméskövet, valamint 1,430.000 darab téglát használtak fel. Megszervezték a mészszállítást a Nógrád-megyei Nézsáról, valamint a faragott kő szállítását Pestről. Az építkezéshez szükséges faanyagot Szolnokon szerezték be, és a Tiszán eresztették le a szikrai partokig, ahonnan fogatokkal hozták Kecskemétre. A város a torony építéséhez 6 000 forintot utalt ki azzal, hogy abban toronyórát kell elhelyezni, valamint gondoskodni kell nappali és éjjeli őrségről, mely az akkoriban gyakran fellobbanó tüzek megfigyelését végzi.
1779. május 16-án megtörtént az új plébániatemplom megáldása, ezt követően a plébános és káplánjai már használatba is vették, de a templom tornya csak 1780 novemberére készült el toronysisak nélkül. Ezt követően, még karácsony előtt áthozták a nagyharangot a Barátok templomából és felhúzták az új templom tornyába. 1790-ben elkészült a plébániatemplom vörös márvány kapuja a következő felirattal: „Azt követően, hogy Mária Terézia apostoli királynő beleegyezésével 26 hónappal korábban a világi papság visszanyerte régi plébániai birtokát, a mennybe dicsőségesen felment Üdvözítő Krisztusnak építeni kezdte 1774-ben, és annak segítségével, kinek tiszteletére emelte, szerencsésen befejezte, és ezen ajtóval felékesítette ennek a templomnak kegyura, a szenátus és a kecskeméti róm. katolikus nép”.Végül felvésték a befejezés évszámát is: 1799. A templomot és főoltárt báró Splényi Ferencz váci püspök szentelte fel 1791. szeptember 4-én, pünkösd után a 12-ik vasárnapon. (A plébános ekkor Aranyosi Harsányi István volt.) Ugyancsak ő zárta be a főoltárba Fausztusz és Valentina vértanúk ereklyéit, melyeket fénnyel s ünnepélyes pompával négy pap vállán hozta át a Barátok templomából az új templomba, követvén a püspököt nagy néptömeg valláskülönbség nélkül.
A Nagytemplom építése az ércsisak toronyra való felhelyezésével 1806-ban vált teljessé. A templom építésekor Kecskeméten a katolikusok száma kereken 10 ezer volt. Hihetetlen buzgalommal, sem költséget, sem fáradságot nem kímélve végezték az építését több mint 25 éven keresztül. Azóta többször fel kellett újítani, hiszen nem sokkal a torony elkészülte után, 1819-ben a város jelentős részére kiterjedő tűzvész alkalmával, tüzet fogott a lenolajos zsindelyfedés, és a 13 évvel korábban elkészült érctorony is a templom előtti téren parázslott. Úgy mondják, hogy ekkor még a harang is megolvadt. Ma is vannak még olyan korabeli rajzok, amelyek csonka toronnyal ábrázolják a Nagytemplomot. Negyvennégy évig állt így és csak 1863-ban építették újjá az egyház és a hívek költségén.
Az új plébániatemplom építése 1774-ben kezdődött el. Először arra gondoltak, hogy a nagy pestisjárvány emlékére 1743-ban emelt Szentháromság-szobor szomszédságában, attól keletre építik fel, de aztán Oswald Gáspár piarista szerzetes-testvér, aki építészeti tudását Németországban és Itáliában szerezte, és akit a plébániatemplom felépítésével bíztak meg, a területet erősen talajvizesnek találta. Végül is Erdélyi plébános javaslatára jelölték ki a templom jelenlegi helyét, ahol meg is kezdődött az építkezés. Az új építési terület magasabb fekvésű volt, mint az előző és a talaja is szilárdabb. Az új templom alapkövét május 28-án tették le. A munkálatokat Fischer Boldizsár váci kőműves-pallér és emberei végezték. A templom építéséhez nagymennyiségű jakabszállási terméskövet, valamint 1,430.000 darab téglát használtak fel. Megszervezték a mészszállítást a Nógrád-megyei Nézsáról, valamint a faragott kő szállítását Pestről. Az építkezéshez szükséges faanyagot Szolnokon szerezték be, és a Tiszán eresztették le a szikrai partokig, ahonnan fogatokkal hozták Kecskemétre. A város a torony építéséhez 6 000 forintot utalt ki azzal, hogy abban toronyórát kell elhelyezni, valamint gondoskodni kell nappali és éjjeli őrségről, mely az akkoriban gyakran fellobbanó tüzek megfigyelését végzi.
1779. május 16-án megtörtént az új plébániatemplom megáldása, ezt követően a plébános és káplánjai már használatba is vették, de a templom tornya csak 1780 novemberére készült el toronysisak nélkül. Ezt követően, még karácsony előtt áthozták a nagyharangot a Barátok templomából és felhúzták az új templom tornyába. 1790-ben elkészült a plébániatemplom vörös márvány kapuja a következő felirattal: „Azt követően, hogy Mária Terézia apostoli királynő beleegyezésével 26 hónappal korábban a világi papság visszanyerte régi plébániai birtokát, a mennybe dicsőségesen felment Üdvözítő Krisztusnak építeni kezdte 1774-ben, és annak segítségével, kinek tiszteletére emelte, szerencsésen befejezte, és ezen ajtóval felékesítette ennek a templomnak kegyura, a szenátus és a kecskeméti róm. katolikus nép”.Végül felvésték a befejezés évszámát is: 1799. A templomot és főoltárt báró Splényi Ferencz váci püspök szentelte fel 1791. szeptember 4-én, pünkösd után a 12-ik vasárnapon. (A plébános ekkor Aranyosi Harsányi István volt.) Ugyancsak ő zárta be a főoltárba Fausztusz és Valentina vértanúk ereklyéit, melyeket fénnyel s ünnepélyes pompával négy pap vállán hozta át a Barátok templomából az új templomba, követvén a püspököt nagy néptömeg valláskülönbség nélkül.
A Nagytemplom építése az ércsisak toronyra való felhelyezésével 1806-ban vált teljessé. A templom építésekor Kecskeméten a katolikusok száma kereken 10 ezer volt. Hihetetlen buzgalommal, sem költséget, sem fáradságot nem kímélve végezték az építését több mint 25 éven keresztül. Azóta többször fel kellett újítani, hiszen nem sokkal a torony elkészülte után, 1819-ben a város jelentős részére kiterjedő tűzvész alkalmával, tüzet fogott a lenolajos zsindelyfedés, és a 13 évvel korábban elkészült érctorony is a templom előtti téren parázslott. Úgy mondják, hogy ekkor még a harang is megolvadt. Ma is vannak még olyan korabeli rajzok, amelyek csonka toronnyal ábrázolják a Nagytemplomot. Negyvennégy évig állt így és csak 1863-ban építették újjá az egyház és a hívek költségén.
1911. július 8-án éjjel 2 órakor hatalmas földrengés rázta meg Kecskemétet, ahol nem egy épület romba dőlt, és valamennyi ház többé-kevésbé súlyosan megrongálódott. A Nagytemplom épülete is kárt szenvedett. A templom külsején aránylag kevés és csekély terjedelmű repedés mutatkozott ugyan, az épület szerkezete mégis alapjában megsérült. Az egyházközség részéről Lux Kálmán építészt bízták meg a károk helyreállításával. Feladata az volt, hogy a templom épületének eredeti szilárdságát visszaadja, úgy, hogy egy esetleges hasonló erejű földrengéssel szemben nagyobb ellenállást tanúsítson. Másfél évig folytak a helyreállító munkálatok, míg végre helyrehozták mindazt a kárt, melyet a földrengés úgyszólván egy pillanat alatt okozott.
A templom díszítőfestése

A templom főhajója három boltszakaszos. A freskókat Roskovics Ignác, a falfelület díszítését pedig Lohr Ferenc készítette 1900 és 1903 között. A szentély előtti boltozaton Szűz Mária fogadja a magyar szentek hódolatát. A középső boltszakaszon Szent Miklós, a város védőszentje megáldja Kecskemét pásztor és földműves népét. Az orgonakarzat előtt Szent Mihály főangyal kivont karddal védelmezi a Nagytemplomot.
A főoltárkép a templom titulusát, Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, és klasszicizáló hátépítmény keretezi, (Falkoner József alkotása 1793-ból.) Felette a freskó az áldást osztó Atyaistent ábrázolja. A főoltár és előtte a 2004-ben készített miséző oltár az ambóval együtt tardosi márványból készült. A baloldali oltárképek: Szent István felajánlja az országot Máriának (Falkoner József 1794); Szűz Mária kecskeméti látogatása (barackvirágos Mária) és Szent József, az ács (Merész Gyula 1939-42). A másik oldalon Szent Péter és Szent Pál apostolok (Falkoner József 1794), Jézus Szíve és a Fájdalmas Szűz oltárképei láthatók (Merész Gyula 1939-42). A főhajó első részének oldalfalaira a város egykori földesurainak, az Anjou, a Hunyadi és a Koháry család címerei, valamint Kecskemét városának címere került.
A Nagytemplom méretei: hossza: 62 méter, szélessége 25 méter, a kupola átmérője 12,5 méter, magassága 22 méter.
A Nagytemplom orgonája, harangjai és toronyórája
Az orgona

A templom harangjai
1. Nagyharang a Szentháromság tiszteletére
A torony körfolyosójának magasságában (35 méter) boltozott harangház van. Itt található a híres „kecskeméti öregtemplom nagyharangja”, melyet a templom építése során 1780 decemberében hoztak át a Barátok templomából. A harang oldalán olvasható felírat szerint 1694-ben öntötték, az 1819-es tűzvész alkalmából megolvadt, 1848-ban megrongálódott, de a Szentháromság tiszteletére újra öntötte Schand András 1852-ben Pesten.
Súlya: 2483 kg Átmérője: 160 cm Hangja: alsó C
Súlya: 2483 kg Átmérője: 160 cm Hangja: alsó C
2. Boldogasszony harang
A harang palástján féldombormű a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja a kis Jézussal, alatta felírat: "Boldogasszony Anyánk, oltalmazd hazánkat és városunkat!” Öntötte Walser Ferenc 1929. évben Budapesten.
Súlya: 618 kg Átmérője: 105 cm Hangja: Fisz
Súlya: 618 kg Átmérője: 105 cm Hangja: Fisz
3. Lélekharang
A harang oldalán a Szentlélek galambja, alatta felírat: „Imádkozzunk haldokló testvéreinkért!” Öntötte Walser Ferenc 1929. évben Budapesten.
Súlya: 151 kg Átmérője 65 cm Hangja: Disz
Súlya: 151 kg Átmérője 65 cm Hangja: Disz
Toronyórák
A templom tornya 1780 végére lényegében elkészült, és a Pestről hozatott toronyóra már 1786. augusztus 23-án elkezdte mutatni az időt. Az 1819-es tűzvész alkalmával az első toronyóra elpusztult, de 1820-ban már ismét volt órája a toronynak. A harmadik toronyóra, melyet Manhardt János müncheni királyi óragyáros készített, 1890. március 6-án kezdett el működni a toronyban. Ezt a 115 éves órát, melyet naponta azonos időben kellett felhúzni, 2005. augusztus 20-án váltotta fel az új korszerű, mikroprocesszor vezérlésű toronyóra, melynek pontos időbeállítását a frankfurti toronyból rádiókapcsolat biztosítja. Az elektronikus vezérlésű toronyórát a kecskeméti Hanga-óráscég készítette, Palásti József és családja nagylelkű adományából. – A toronyóra számlapjainak az átmérője 3,84 méter, a percmutató hossza pedig 2,42 méter.
1993. május 30-án kelt Hungarorum Gens kezdetű apostoli levelében II. János Pál pápa Kecskemét városát is a Kalocsai Főegyházmegyéhez csatolta, a kecskeméti Nagytemplomot pedig a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye társszékesegyházává nyilvánította. A Szentatya erre vonatkozó bulláját Angelo Acerbi érsek, nuncius június 30-án hirdette ki a Nagytemplomban.
1993. május 30-án kelt Hungarorum Gens kezdetű apostoli levelében II. János Pál pápa Kecskemét városát is a Kalocsai Főegyházmegyéhez csatolta, a kecskeméti Nagytemplomot pedig a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye társszékesegyházává nyilvánította. A Szentatya erre vonatkozó bulláját Angelo Acerbi érsek, nuncius június 30-án hirdette ki a Nagytemplomban.