NAGYTEMPLOM (TÁRSSZÉKESEGYHÁZ)


A templom felszentelésének ideje: 1791. szeptember 4.
A templom titulusa: Urunk mennybemenetele
A templom búcsúja: Húsvét 7. vasárnapja

 

A Nagytemplom (társszékesegyház) története


Római Katolikus Nagytemplom1774 és 1806 között épült Oswald Gáspár piarista építész tervei alapján. A templom kereszttel együtt 75 méter magas körfolyosós tornyán a korinthoszi pilaszterek felett óraíves főpárkány húzódik. A copfstílusú toronysisak gazdagon részletezett, felette a kereszt a gömbbel aranyozott. A homlokzat középső részét hatalmas, kettős féloszlopokkal alátámasztott timpanon alkotja, oldalt pedig két fél-pillérpár keretezi. Az erősen plasztikus főhomlokzat arányai nyugodtak, méltóságteljesek, így a templom uralja a város főterét, tornya hozzátartozik a város sziluettjéhez. A templom-külső a hazánkban ritka klasszicizáló, későbarokk építészet szép példáját mutatja, és később egyúttal mintául szolgált az „alföldi nagytemplomnak”. Vörösmárvány kapuja feletti szoborcsoport azt a jelenetet ábrázolja, amikor Jézus átadja Szent Péternek a kulcsokat. A fülkékben Szent István és Szent László szobra, a timpanonban a „Patrona Hungariae” dombormű, a homlokzat párkányán pedig a négy evangélista szobra látható.

A Nagytemplom építése

Bagi László Kecskemét városának egykori polgármester helyettese, a Katolikus Plébánia főgondnoka, 1903-ban megjelent könyvecskéjében, melyben összefoglalja a Kecskeméti Róm. Kat. Nagytemplom történetét, írja a következőt: „1752-ben a hívek zúgolódni kezdtek, hogy templomuk szűk, s alig fogadja be harmadrészét a népes hitközségnek.” Akkoriban ugyanis a Barátok temploma töltötte be a plébániatemplom szerepét Kecskeméten. A korabeli Szent Miklós templom méretei igen szerények voltak, belmérete a szentélyt nem számítva mindössze 10 x 10 méter körüli volt. Csak a 18. század utolsó harmadában történt átépítése során nyerte el mai nagyságát. Azok a hívek, akik nem fértek be a templomba, körbeállták a templomot és úgy vettek részt a vasárnapi szentmisén.
 
A híveknek Mária Terézia királynőhöz intézett folyamodványára a legmagasabb királyi leirat így válaszolt: „Minthogy a hívek között létrejött az egyetértés, de meg jobbnak ígérkezik a jövendő lelkipásztori igazgatás, helyben hagyatik, hogy a püspök ezen plébánia hivatalt egyre övéi közül bízza és saját teljes joghatóságának alávesse.” A török hódoltság idején, 1644-től a ferences atyák voltak a kecskeméti hívek lelkipásztorai, látták el a plébánosi teendőket is.
 
Ezt követően húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1772-ben megjelenjen a királynő dekrétuma, mellyel elrendeli az egyházmegyei plébánia felállítását és az új, a hívek számához méretezett plébániatemplom felépítését. A váci püspök ekkor kinevezte Erdélyi József addigi kiskunfélegyházi plébánost Kecskemét török hódoltság utáni első egyházmegyei plébánosává. Az új templom felépüléséig a Piaristák temploma szolgált plébániatemplom gyanánt. Ezzel is hangsúlyozni kívánta a püspök, hogy a ferences atyák plébánosi ténykedése megszűnt.
 
Az új plébániatemplom építése 1774-ben kezdődött el. Először arra gondoltak, hogy a nagy pestisjárvány emlékére 1743-ban emelt Szentháromság-szobor szomszédságában, attól keletre építik fel, de aztán Oswald Gáspár piarista szerzetes-testvér, aki építészeti tudását Németországban és Itáliában szerezte, és akit a plébániatemplom felépítésével bíztak meg, a területet erősen talajvizesnek találta. Végül is Erdélyi plébános javaslatára jelölték ki a templom jelenlegi helyét, ahol meg is kezdődött az építkezés. Az új építési terület magasabb fekvésű volt, mint az előző és a talaja is szilárdabb. Az új templom alapkövét május 28-án tették le. A munkálatokat Fischer Boldizsár váci kőműves-pallér és emberei végezték. A templom építéséhez nagymennyiségű jakabszállási terméskövet, valamint 1,430.000 darab téglát használtak fel. Megszervezték a mészszállítást a Nógrád-megyei Nézsáról, valamint a faragott kő szállítását Pestről.  Az építkezéshez szükséges faanyagot Szolnokon szerezték be, és a Tiszán eresztették le a szikrai partokig, ahonnan fogatokkal hozták Kecskemétre. A város a torony építéséhez 6 000 forintot utalt ki azzal, hogy abban toronyórát kell elhelyezni, valamint gondoskodni kell nappali és éjjeli őrségről, mely az akkoriban gyakran fellobbanó tüzek megfigyelését végzi.
1779. május 16-án megtörtént az új plébániatemplom megáldása, ezt követően a plébános és káplánjai már használatba is vették, de a templom tornya csak 1780 novemberére készült el toronysisak nélkül. Ezt követően, még karácsony előtt áthozták a nagyharangot a Barátok templomából és felhúzták az új templom tornyába. 1790-ben elkészült a plébániatemplom vörös márvány kapuja a következő felirattal: „Azt követően, hogy Mária Terézia apostoli királynő beleegyezésével 26 hónappal korábban a világi papság visszanyerte régi plébániai birtokát, a mennybe dicsőségesen felment Üdvözítő Krisztusnak építeni kezdte 1774-ben, és annak segítségével, kinek tiszteletére emelte, szerencsésen befejezte, és ezen ajtóval felékesítette ennek a templomnak kegyura, a szenátus és a kecskeméti róm. katolikus nép”.Végül felvésték a befejezés évszámát is: 1799. A templomot és főoltárt báró Splényi Ferencz váci püspök szentelte fel 1791. szeptember 4-én, pünkösd után a 12-ik vasárnapon. (A plébános ekkor Aranyosi Harsányi István volt.) Ugyancsak ő zárta be a főoltárba Fausztusz és Valentina  vértanúk ereklyéit, melyeket fénnyel s ünnepélyes pompával négy pap vállán hozta át a Barátok templomából az új templomba, követvén a püspököt nagy néptömeg valláskülönbség nélkül.
 
A Nagytemplom építése az ércsisak toronyra való felhelyezésével 1806-ban vált teljessé. A templom építésekor Kecskeméten a katolikusok száma kereken 10 ezer volt. Hihetetlen buzgalommal, sem költséget, sem fáradságot nem kímélve végezték az építését több mint 25 éven keresztül. Azóta többször fel kellett újítani, hiszen nem sokkal a torony elkészülte után, 1819-ben a város jelentős részére kiterjedő tűzvész alkalmával, tüzet fogott a lenolajos zsindelyfedés, és a 13 évvel korábban elkészült érctorony is a templom előtti téren parázslott. Úgy mondják, hogy ekkor még a harang is megolvadt. Ma is vannak még olyan korabeli rajzok, amelyek csonka toronnyal ábrázolják a Nagytemplomot. Negyvennégy évig állt így és csak 1863-ban építették újjá az egyház és a hívek költségén.
 
1911. július 8-án éjjel 2 órakor hatalmas földrengés rázta meg Kecskemétet, ahol nem egy épület romba dőlt, és valamennyi ház többé-kevésbé súlyosan megrongálódott. A Nagytemplom épülete is kárt szenvedett. A templom külsején aránylag kevés és csekély terjedelmű repedés mutatkozott ugyan, az épület szerkezete mégis alapjában megsérült. Az egyházközség részéről Lux Kálmán építészt bízták meg a károk helyreállításával. Feladata az volt, hogy a templom épületének eredeti szilárdságát visszaadja, úgy, hogy egy esetleges hasonló erejű földrengéssel szemben nagyobb ellenállást tanúsítson. Másfél évig folytak a helyreállító munkálatok, míg végre helyrehozták mindazt a kárt, melyet a földrengés úgyszólván egy pillanat alatt okozott. 

A templom díszítőfestése

 
Kecskeméti Nagytemplom szentélyA kecskeméti Nagytemplomban régóta szerettek volna díszítőfestést, de ez csak Bogyó Pál plébános alatt valósult meg. Zimay Károly főgondnok 1898 decemberében megkereste Lohr Ferenc akadémiai festőt Budapesten, terveket és tájékoztató költségvetést kért tőle. Az egyháztanács ennek megtörténte után nyomban kibocsátotta az adományok gyűjtésére vonatkozó felhívását. 1899 márciusában az albizottság Budapesten néhány templom megszemlélése után (pl. józsefvárosi templom) felkeresi Roskovics Ignác festőt is, s megállapodnak vele, hogy megnézi a kecskeméti templomot, aminek megtörténte után Roskovics vállalta a boltozati képek megfestését.
 
A templom főhajója három boltszakaszos. A freskókat Roskovics Ignác, a falfelület díszítését pedig Lohr Ferenc készítette 1900 és 1903 között. A szentély előtti boltozaton Szűz Mária fogadja a magyar szentek hódolatát. A középső boltszakaszon Szent Miklós, a város védőszentje megáldja Kecskemét pásztor és földműves népét. Az orgonakarzat előtt Szent Mihály főangyal kivont karddal védelmezi a Nagytemplomot.
 
A főoltárkép a templom titulusát, Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, és klasszicizáló hátépítmény keretezi, (Falkoner József alkotása 1793-ból.) Felette a freskó az áldást osztó Atyaistent ábrázolja. A főoltár és előtte a 2004-ben készített miséző oltár az ambóval együtt tardosi márványból készült. A baloldali oltárképek: Szent István felajánlja az országot Máriának (Falkoner József 1794); Szűz Mária kecskeméti látogatása (barackvirágos Mária) és Szent József, az ács (Merész Gyula 1939-42). A másik oldalon Szent Péter és Szent Pál apostolok (Falkoner József 1794), Jézus Szíve és a Fájdalmas Szűz oltárképei láthatók (Merész Gyula 1939-42). A főhajó első részének oldalfalaira a város egykori földesurainak, az Anjou, a Hunyadi és a Koháry család címerei, valamint Kecskemét városának címere került.
A Nagytemplom méretei: hossza: 62 méter, szélessége 25 méter, a kupola átmérője 12,5 méter, magassága 22 méter.
 
 

A Nagytemplom orgonája, harangjai és toronyórája

 

Az orgona

 
Nagytemplom OrgonájaAz első orgona a rokkant katonák budapesti templomából került Kecskemétre. A második orgonát Országh Sándor kecskeméti származású orgonaépítő készítette. 1901-ben ezt pneumatikus rendszerűvé építette át Angster József pécsi orgonagyáros. Az 1911-es földrengés után le kellett bontani, átalakították. A munkát újra Angster József végezte el. Az első világháborúban több fémsípot elvittek belőle. A mai orgonát Angster József pécsi cége építette 1930-ban. Felhasználták hozzá a második orgona sípjait is. 1961-ben átalakították kúpszelepes rendszerűvé. 1992 és 1995 között újabb átalakítások történtek rajta, a hiányzó sípokat pótolták, a szelepek nyitását elektromágnesek végzik, új három manuálós játszóasztalt kapott. Sípjainak száma: 3302. A templomban évente többször tartanak orgonahangversenyt.

 


A templom harangjai


1. Nagyharang a Szentháromság tiszteletére

A torony körfolyosójának magasságában (35 méter) boltozott harangház van. Itt található a híres „kecskeméti öregtemplom nagyharangja”, melyet a templom építése során 1780 decemberében hoztak át a Barátok templomából. A harang oldalán olvasható felírat szerint 1694-ben öntötték, az 1819-es tűzvész alkalmából megolvadt, 1848-ban megrongálódott, de a Szentháromság tiszteletére újra öntötte Schand András 1852-ben Pesten.
Súlya: 2483 kg                 Átmérője: 160 cm              Hangja: alsó C
 

2. Boldogasszony harang

A harang palástján féldombormű a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja a kis Jézussal, alatta felírat: "Boldogasszony Anyánk, oltalmazd hazánkat és városunkat!” Öntötte Walser Ferenc 1929. évben Budapesten.
Súlya: 618 kg          Átmérője: 105 cm                       Hangja: Fisz
 

3. Lélekharang

A harang oldalán a Szentlélek galambja, alatta felírat: „Imádkozzunk haldokló testvéreinkért!” Öntötte Walser Ferenc 1929. évben Budapesten.
Súlya: 151 kg           Átmérője 65 cm             Hangja: Disz
 

Toronyórák

 
A templom tornya 1780 végére lényegében elkészült, és a Pestről hozatott toronyóra már 1786. augusztus 23-án elkezdte mutatni az időt. Az 1819-es tűzvész alkalmával az első toronyóra elpusztult, de 1820-ban már ismét volt órája a toronynak. A harmadik toronyóra, melyet Manhardt János müncheni királyi óragyáros készített, 1890. március 6-án kezdett el működni a toronyban. Ezt a 115 éves órát, melyet naponta azonos időben kellett felhúzni, 2005. augusztus 20-án váltotta fel az új korszerű, mikroprocesszor vezérlésű toronyóra, melynek pontos időbeállítását a frankfurti toronyból rádiókapcsolat biztosítja. Az elektronikus vezérlésű toronyórát a kecskeméti Hanga-óráscég készítette, Palásti József és családja nagylelkű adományából. – A toronyóra számlapjainak az átmérője 3,84 méter, a percmutató hossza pedig 2,42 méter.
 
1993. május 30-án kelt Hungarorum Gens kezdetű apostoli levelében II. János Pál pápa Kecskemét városát is a Kalocsai Főegyházmegyéhez csatolta, a kecskeméti Nagytemplomot pedig a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye társszékesegyházává nyilvánította. A Szentatya erre vonatkozó bulláját Angelo Acerbi érsek, nuncius június 30-án hirdette ki a Nagytemplomban.