A hét szentje: Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító

Cirill (Kürillosz) püspök és egyháztanító ünnepét már az 5. században megülték. Mint jeruzsálemi püspök szinte egész életében az arianizmus ellen küzdött, 16 évet száműzetésben töltött. Maradandó jelentőségű katekéziseiben rendszerezte a katolikus hittételeket.

„Lelkedet ki kell kovácsolni.
A hitetlenség merevségét kalapáccsal kell verni,
hogy a salak lehulljon, és megmaradjon, ami tiszta;
és hogy a rozsda lepattogjon, és csak a tiszta acél maradjon.

Kürillosz 315 körül született, feltehetőleg Jeruzsálemben, keresztény szülők gyermekeként. Ifjúságáról nem sokat tudunk, de katekéziseinek ékes nyelvezete kitűnő iskolai képzésre utal. Kora ifjúságától buzgón tanulmányozta a Szentírást. 343-ban Jeruzsálemben pappá szentelték. Hamarosan híre támadt ékesszólásának; böjti időben ő helyettesítette a püspököt a hitújoncok keresztelési előkészítésében.

350 táján, Maximosz püspök halála után a metropolita hozzájárulásával jeruzsálemi püspökké választották. Az ő püspöksége alatt akarta a hitehagyott Julianus császár újból felépíteni a jeruzsálemi templomot a kereszténység megszüntetése érdekében, de terve meghiúsult.

Cirill szinte egész életében az arianizmus ellen küzdött. 35 évi püspökségéből 16 évet töltött száműzetésben. A koncepciós per nem az arianizmus miatt küldte száműzetésbe, hanem a püspökség vagyonának tékozlása címén, ugyanis az éhínségben szenvedők ínségének enyhítésére eladott egy sor általa feleslegesnek ítélt holmit. 381-ben részt vett a II. konstantinápolyi zsinaton.

Hazatérése után elsőként azon visszásságokat kellett fölszámolnia, amelyek a szakadások és pártoskodások következtében támadtak Jeruzsálemben. Nisszai Szent Gergely 378-ban igen sötét leírást ad ezen évek Jeruzsáleméről: „Nincs itt egyetlen olyan gonosz bűn, amely nagy orcátlanul föl ne ütötte volna a fejét: perverziók, házasságtörés, rablás, bálványimádás, mérgezés, rágalmazás és gyilkosság, egyszóval a bűntettek minden fajtája elterjedt itt, és tartja magát nagy makacssággal”. A város két táborra szakadt az ariánusok és ellenfeleik között. Cirillt támadták az ariánusokhoz fűződő kapcsolata miatt, jóllehet a konstantinápolyi zsinat megállapította a „nagyon tiszteletreméltó és jámbor” Cirill személyéről, hogy sokat harcolt az ariánusok ellen.

Mértéktartó és másokat mérsékletre vezető szellem volt. Mindennél fontosabb volt számára a keresztény szeretet törvénye és az egységre törekvés. Leginkább mint katekéta vált ismertté, huszonnégy katekézise révén, melyekben a katolikus hitigazságokról és a három beavató szentségről – a keresztségről, a bérmálásról és az Oltáriszentségről – tanít. Beszédeit hallgatói jegyezték le, így maradtak az utókorra. Maradandó jelentőségű katekéziseiben rendszerezte a katolikus hittételeket; erőteljes, konkrét és mindig a Szentíráson alapuló katekézist fogalmazott meg. Célja az volt, hogy a katekumenek a keresztség szentségének felvétele után hitüket még jobban elmélyítsék, és az életükkel tegyenek tanúságot, hogy Krisztus követői lettek. Oktatásának mottója a következő volt: „A keresztény Krisztus hordozója.” Tanítását kiegyensúlyozottság jellemzi: nem gyalázza a testet, a teremtés csodáját látja benne. Nyelvezetéből, gondolatvilágából derűlátás sugárzik, költői szárnyalás jellemzi.

386. március 18-án halt meg. 1893-ban XIII. Leó pápa egyháztanítóvá nyilvánította. Ünnepét már az V. században megülték, március 18-án; a római kalendáriumba 1882-ben vették át.

Istenünk, ki Jeruzsálemi Szent Cirill püspököd által csodálatosan elvezetted Egyházadat az üdvösség misztériumának mélyebb megértésére, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy egyre jobban megismerjük Fiadat, és így életünk mind gazdagabb legyen! Ámen.

Forrás:
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír

Facebook