Vasárnapi Prédikáció 2019.02.17.

Évközi VI. vasárnap – 2019. február 17. – C év

Egy egér, mielőtt kibújt volna a lyukból, hogy élelmet keressen, észrevette, hogy egy kiéhezett macska áll őrt a lyuk szájánál és várja a prédáját. Visszafordult tehát a lyuk mélyére, és megkérte a szomszéd egeret, hogy kísérje el egy gabonás zsákhoz. „Mehetnék egyedül is … de mindenképpen meg akarom osztani ezt a nagy örömet egy illusztris barátommal.” – mondta a kegyetlen egér. „Nagyon helyes! Veled megyek! Vezess csak oda engem!” – válaszolta a szomszéd. „Micsoda? Hogy én menjek egy ilyen jeles egér előtt, mint te? Szó sem lehet róla! Menj csak te előre, majd én mondom, hogy merre fordulj!” – ravaszkodott a kegyetlen egér. A nagylelkűnek hangzó ajánlat hízelgett a szomszéd egérnek, aki máris megindult előre. Alig lépett azonban ki a lyuk száján, a macska máris lecsapott rá, s odébb sétált a fogai közt vergődő zsákmánnyal. Kegyetlen társa hangos kacagással nyugtázta az eseményt.
Jézus a mai evangéliumban érdekes, nehezen elfogadható ellentétpárokat állít elénk: Boldognak nevezi a szegényeket, valamint azokat, akik szomorkodnak, sírnak, akik éheznek, akiket kizárnak maguk közül az emberek és megvetnek. Ugyanakkor fenyegető jajt kiált azokra, akik gazdagok, akik jóllakottak, akik élvezik a világ javait, akik nevetnek, akiknek hízelegnek az emberek, akiket dicséretekkel halmoznak el. Ez mégiscsak furcsa ….. hiszen nem arra törekszünk-e valamennyien, hogy megszerezzük és élvezzük mindazt, amire szükségünk van az életben? Nem a vidámság, a nevetés esik-e jobban mindannyiunknak, semmint a szomorúság és a sírás? Nem a dicsérő szavak töltenek-e el bennünket jóleső érzésekkel, míg a kirekesztés és a megvetés éppen ellenkezőleg, fájdalmat okoz? Ezek szerint helytelen az embernek arra törekednie, amire természete szerint vágyakozik? Inkább olyasmit akarjon, ami fáj, ami rosszul esik? Nem, egyáltalán nem arról van szó, hogy az öröm, a vidámság, a jóllakottság vagy éppen a gazdagság minden esetben rossz lenne, a szomorúság és a fájdalom, a nélkülözés vagy megvetettség pedig mindig jó és boldogító. Jézus inkább arra világít rá – valóban kissé sarkalatosan – hogy létezik a jólétnek, a mértéktelen fogyasztásnak, a vidámságnak és a nevetésnek saját magunkat lealacsonyító és másokat megnyomorító formája is. Mint ahogy létezhet olyan nélkülözés, olyan szomorúság, olyan kirekesztettség vagy egyéb megpróbáltatás, ami hosszabb távon inkább javára válik az embernek, igazi boldogságát szolgálja.
Jézus nyilvánvalóan azért beszélt ilyen meghökkentően, mert sokak életében vészesen összekeveredett az értékrend. Ma sincs ez másképp! Egyáltalán nem mindegy, hogy min nevetünk, hogyan és miben gazdagodunk meg, kik és miért hízelegnek nekünk, illetve hogy mi kinek és miért hízelgünk! Nem kevesen olyasmin nevetnek, olyan dolognak örülnek, amin inkább sírni kellene. „Legszebb öröm a káröröm!”. Valamilyen bűnös tett sikere tölti el őket elégedettséggel, vagy éppen bűnös, romboló élvezetek hajszolásában látják az örömet. Nem kevesen olyan módon, olyan módszerekkel gazdagodnak meg, amelyek lelki elszegényedésükhöz vezetnek. Mások véres verejtékéből, másokat igazságtalanul elnyomva és kihasználva, vagy éppen saját agyonhajszoltságuk révén, családi, baráti kapcsolataik elvesztése árán stb. Nem kevesen olyas valakiket éltetnek, bálványoznak, akik inkább negatív példát adnak másoknak, akik valamilyen aktuálisan népszerű tulajdonsággal vagy cselekedettel talán kitűnnek ugyan, de igazi értékeik nincsenek.
Jézus a boldoságmondásokkal és jajkiáltásokkal abban szeretne segíteni nekünk, hogy helyre kerüljön az életünkben az értékrend az örök élet távlata alapján, az Üdvösség fényében. Annak örüljünk, aminek egy örök életen át örülni tudunk majd! Abban gazdagodjunk, ami megmarad az örök életre! „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a Mennyben!” Vagyis a szeretet tetteiben, az önzetlen, áldozatkész segítés jó cselekedeteiben. Azt vagy azokat tegyük meg példaképnek, akik életükkel valóban a jó irányt mutatják számunkra!

Józsi atya