Milyen gyümölcsei vannak a Szentségimádásnak?

Szemléletváltás. A hangsúly fokozatosan átkerül a tapasztalatról a hitre. A hit által szemlélni az életünket azt jelenti, hogy az érzéseinknél fontosabb lesz az Ô jelenléte, ezért mindig készek és képesek is leszünk hálát adni, mert egyre inkább érezzük, hogy Ô jelen van minden cselekedetünknél. Meghosszabbított jelenlét. Megígérte, hogy „velünk van minden nap a világ végéig”. Megígérte és megtartotta, minden képzeletünket meghaladó módon, hiszen az Eukarisztiában Jézus eggyé lett velünk. A csend, a szentségimádás segít abban, hogy észrevegyük ezt a jelenlétet, és egyre fontosabb lesz számunkra: hogyan lát bennünket és dolgainkat Isten? Új kapcsolat az élet Igéjével. Az Ô jelenlétében megelevenedik az Ige, eszünkbe juttatja szavait, világosságot támaszt a szívünkben.

Nagyobb önismeret. Aki szeretni akarja Istent és embertársait, annak meg kell ismernie és szeretnie önmagát emberi valóságában. Isten gyermekei, Jézus barátai, a Szentlélek szentélyei vagyunk. E kinyilatkoztatás szerinti önazonosságunk egészen más, mint ami a fônökeink, a házastársunk, az ellenségünk véleménye rólunk. A szeretet oktalansága. A racionalitással szemben nálunk nem az irracionalitás, nem az infantilizmus, hanem a szeretet oktalansága áll. Ez ennek a szeretet kapcsolatnak tudatos, szabad gyümölcse. Isten szeretetét mindenegyes emberben szemlélhetjük. Teréz Anya szerint a szentségimádásban felismerjük Jézus Krisztust, és megszeretjük Ôt, hogy azután elmenve felismerjük és megszeressük az úton fekvôben is jelen lévô Jézus Krisztust. Az Eukarisztiában megtört Krisztus és a megtört ember ugyanaz. Szeretettel szemlélhetjük Istent még a bûnösökben is.

Testvérek Krisztusban. A szentségimádás gyümölcseként nemcsak magunkról ismerjük fel, hogy Isten szeretetajándékai vagyunk, hanem az embertársainkról is kiderül ez. Ezért többé már nem riválisaink, akikkel versenyeznünk kell, akiket kényszeresen saját képünkre és hasonlatosságunkra akarunk formálni. Végre testvérek lehetünk, akiket szerethetünk olyannak, amilyenek, és befogadhatjuk ôket a szívünkbe. Közösség születik. Amikor elkezdünk „semmittenni” a Szentháromság jelenlétében, akkor egy élô, eleven szeretetközösségbe kapcsolódunk be: az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközösségébe. Már négyen vagyunk! És ez nagyon jó közösség, sokkal jobb, mint bármi más.

Forrás: Az Oltáriszentség előtt
Szerkesztette: Jánossy Gábor
Lektorálta: fr. Barsi Balázs O.F.M.