Vianney Szent János gondolatai a szenvedésről

Tíz vigasztaló idézet a szent ars-i plébánostól

-Ha betegségünkben a gyógyulás Isten dicsőségét és lelkünk javát szolgálja, akkor az Úr – aki földi életében oly sokakat meggyógyított – bizonyosan meggyógyít. Ha viszont a betegség válik inkább javunkra, akkor erőt ad a szenvedéshez. (Szentbeszéd a reményről)
-A mindenható Isten nem küld megpróbáltatást vigasztalás nélkül. (A szenvedésről)
-Urunkat soha nem pompában, élvezetben, fényűzésben találod meg, hanem az alázatosságban és a megaláztatásban. (A szenvedésről)
-Sok keresztet kaptam, szinte többet, mint amennyit hordozni bírtam! Kérni kezdtem, hogy meg tudjam szeretni a kereszteket – és boldog lettem. (A szenvedésről)
-Csodálkoztok, miért engedi Isten, aki maga a jóság, hogy szenvedjünk… De mit gondolnátok az orvosról, aki elveszíti betegét, mert nem merte megadni neki a kellemetlen, de szükséges kezelést? (Szentbeszéd a szenvedésekről)
-Püspökünk mondta, hogy reggelenként ajánljuk fel áldozatként mindazt, amit a nap folyamán el kell szenvednünk; s ha Isten nem küld szenvedést, áldozatunk érdeme akkor is megmarad. (A szenvedésről)
-Amikor szenvedünk, panaszkodunk. Pedig sokkal több okunk volna panaszkodni, amikor nem szenvedünk, hiszen semmi más nem tesz annyira hasonlóvá Urunkhoz, mint amikor keresztjét hordozzuk. (Az ars-i plébános és az emberek okozta szenvedései)
-Mekkora biztatás rejlik a feszületben! Kinek tűnne nehéznek a kitartás, ha arra az Istenre tekint, aki soha nem parancsol nekünk olyat, amit ő maga előbb meg ne tett volna? (Katekizmus az otthoni életről)
-Ó Istenem! Ha oly kevesen vannak, akik a keresztet hordozzák, akkor csak kevesen lesznek, akik téged imádjanak az örökkévalóságban. (Szentbeszéd a keresztről)
-Minden nehézség, kísértés, betegség és megaláztatás édessé és könnyen elviselhetővé válik, ha Urunkkal együtt viseled. (A szenvedésről)