Prédikáció-2022.10.30., évközi 31. vasárnap

ALLELUJA
Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő. Jn 3,16 – 1 D2 tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett.
Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bűnös embernél száll meg.«
Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 19,1-10

Elmélkedés az evangéliumhoz:
Az öreg halász leült a kosara mellé, amelyben számos, még élő rák izgett-mozgott. Ahogy ott üldögélt, elszundított. Egy arra járó felébresztette: „Figyelj jobban, mert megszöknek a rákjaid!” – mutatott a kosárra, amelynek belső peremén egy-egy rák nekiindult felfelé kapaszkodni. „Aggodalomra semmi ok!” – nevetett fel az öreg. „Amint az egyiknek sikerül egy kissé feljebb kapaszkodnia, rögtön felmászik a hátára egy másik, arra pedig egy harmadik és így tovább. A végén mindahányan felborulnak és visszapotyognak a kosár aljára. Nem kell attól félni, hogy megszöknek! Végső soron mindig egymást akadályozzák meg abban, hogy bármelyikük fel tudjon kapaszkodni a kosár pereméig.”

Hányszor rántjuk vissza egymást mi emberek is abban, hogy valaki túl tudjon nőni önmagán, jobbá, értékesebbé legyen, mint amilyen addig volt! Nagyon le tud bénítani valakit, ha bekategorizálják, elkönyvelik rosszként, kótyagosként, ügyetlenként, bűnösként stb. Nem várnak el tőle többet, mást, jobbat, mint amit addig mutatott, vagy ami alapján addig megítélték. Milyen sok gyermekben megrögződik valami rossz magatartás, amivel valaha, valamikor kiváltotta társai figyelmét, s utána nem tud tőle szabadulni, mert mindig csak ezt várják tőle! Milyen sok férfi vagy nő nem tud továbblépni a tanulás terén vagy a munkájában, mert senki nem is kíváncsi tőlük többre, másra, mint amit eddig nyújtottak! Nem kevesen azért süllyednek bele egyre jobban valamilyen szenvedélybetegség gödrébe, mert már elkönyvelték őket elveszettként! Zakeus is egy ilyen negatívan bekategorizált ember volt, akit környezete reménytelenül bűnösnek ítélt. A vámosok feje, a legnagyobb csaló, népnyúzó! A rómaiak kutyája, stb. stb. Mennyire szenvedhetett ettől a szüntelen megbélyegzéstől, aminek ugyan volt alapja, de mégis tiszta szívből más szeretett volna lenni. Olyannyira belekeseredett már a megváltozhatatlannak hitt helyzetébe, hogy nem is mert nyíltan Jézus közelébe menni! Félt attól, hogy félrenyomják, hátralökdösik. Pedig legalább látni szerette volna a Mestert, azt az embert, akiről olyasmit hallhatott, hogy nem veti meg a bűnöst, gyógyítja az ember testét és lelkét egyaránt. Sokan úgy gondolják, hogy ha valaki igazán vallásos lesz, Isten mellett dönt, főleg ha még az egyházhoz is csatlakozik, akkor az egyfajta „nyájszellemet” vesz magára. Gépiesen teszi, amit mondanak, megszűnik minden kezdeményezőkészsége. Pedig nem így van! A hitelesen vallásos ember nem arról ismerszik meg, hogy egy önálló gondolata, cselekedete sincs, hanem csak az egyház vezetőinek utasítását követi vakon. Figyeljük meg, mit vált ki Zakeusból a hitében való megújulás! A megbénult Zakeust éppen a Jézussal való találkozás, az Isteni irgalom megtapasztalása szabadítja meg béklyóitól. Jézus nem kéri tőle azt a jót, amit Zakeus tenni készül! Ezt ő maga dönti el, az örömtől mozgatva. „Vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit megcsaltam, négyszeresen kárpótolom!” A szeretet sokkal találékonyabb és bátrabb, mint a bűn! Isten Lelke kiváló ötleteket tud adni, ha engedjük Általa áttüzesíteni magunkat! Figyeljünk arra, hogy ne rántsuk le embertársainkat azzal, hogy rossz értelemben véve bekategorizáljuk őket! Azzal, hogy nem bízunk abban, hogy jobbak, értékesebbek is tudnak lenni, mint amilyenek eddig voltak! Segítsük őket abban, hogy elvárjuk tőlük azt a szépet és jót, amit valójában ők is várnak maguktól! Ne adjuk fel, ha botladoznak, hanem igyekezzünk segítséget nyújtani nekik a jobb emberré válás rögös útján! Higgyük el, egészen váratlan, elképesztően szép és nagy dolgokra is képesek emberek, ha a szeretet és a bizalom megnyitja a bennük rejlő erőket! Másrészt pedig, ha mi érezzük magunkon a bűneink, rossz szokásaink, rossz környezetünk okozta bénultságot, tehetetlenséget, mi is merjünk Jézus közelébe menni, rátekinteni, a szemébe nézni! Bármit gondolnak, mondanak is rólunk az emberek – sokszor jogosan – mi csak bízzunk abban bátran, hogy Jézus más szemmel tekint ránk! Ki akar hívni, ki is tud hívni minket a rossz karmaiból, s Lelke által megadja a jóhoz vezető felismeréseket és a megvalósításához szükséges erőt!

Dr. Finta József plébános atya

Fotó: vaticannews.va-Zakeus és Jézus találkozása