Virágvasárnap misztériuma

Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai nappal egy egészen különleges időszak veszi kezdetét. Virágvasárnap (Dominica in Palmis) ünnepével belépünk a nagyhét szédületesen gazdag, végtelenül összetett, és mégis isteni módon egyszerű történéseibe. Az emberiség szempontjából ezen a héten történnek a legnagyobb események, melyeknek csúcspontja az örök üdvösség kapuinak a megnyitása.
Húsvét hajnalának dicsőséges fényéből már most kapunk néhány aranyló sugarat: „Hozsanna Dávid Fiának, áldott, aki az Úr nevében jön, hozsanna a magasságban!” (Mt 21,9) A véres és sötét Nagypénteket Virágvasárnap, illetve Húsvét és Pünkösd ragyogása keretezi. Ezen a napon mindazt ünnepeljük, amit a szent evangélisták leírtak erről a napról (lásd Mt 21,1-9; Mk 11,1-10; Lk 19,28-40; Jn 12,12-19), egyszersmind ennél végtelenül többet is, hiszen az a Jézus, aki szerényen, szamárháton vonult be egykor Jeruzsálembe, hogy ott megkezdje üdvösséghozó, szent szenvedését, mely által diadalt aratott a sátán, az evilág fejedelme fölött, ma is maga köré akar gyűjteni bennünket, sőt megdicsőülve és a Szentlelket kiárasztva szívünkbe, bennünk akarja folytatni szenvedését, mintegy kiegészítésképpen, Testének, az Egyháznak javára.
Az Úr Jézus személyében maga az örökkévaló Isten vonul most be a szent városba, melynek kapuja, akárcsak a templom kapuja, a mennyország ajtaját jelképezi, amit kínszenvedése és halála által nyit meg számunkra. Valójában ő maga ez az ajtó, ami annyit jelent, hogy csak általa lehetséges eljutnunk az Atyához a Szentlélekben. Jézus azt akarja, hogy most mi legyünk az az őt kísérő, előtte hódoló tömeg, s megilletődött lélekkel ajánljuk föl neki szívünk dicsérő énekét.
A Virágvasárnap az indulás napja. Indulj már el Krisztus után!
Kelj fel bűneidből! Rövid az élet, az örökkévalóság végtelen! Kezedben virágos ággal kövesd a halálon túljutott, a dicsőségben ragyogó Krisztust! Ne késlekedj! Törd át az ajtót, győzz le minden köteléket! A vértanúk pálmáját adtuk ma kezedbe. Légy megjelölve Nagycsütörtök lelkiségével is! Tudd, hogy annak a Szeretetnek vagy híve, aki elárultatásának éjszakáján adta szeretetének legnagyobb jelét és aki mindvégig szolgált. Nem uralkodott, legfeljebb a keresztfán uralkodik, megfeszítve!
Légy megjelölve a getszemáni éjszakával! Ne félj ettől az éjszakától! Ez az Isten éjszakája!
Rettenetes magány, sötétség, elhagyatottság. De már Isten sötétsége, elhagyatottsága és magánya, nem a pokolé. Tele van bensőséges csönddel! A getszemáni éjszakában angyalok járnak, és tudd, hogy ott van melletted a nagy testvér, aki helyetted vívta meg a haláltusát: Krisztus!
Légy megjelölve te is Nagypéntek lelkiségével, és te is a szeretetbe halj bele! Tudj
megfeszülni a szeretetért, légy eltemetve Krisztussal a világ számára, de ízleld meg
Nagyszombat békéjét, amely már a feltámadás békéje.
És járj az emmauszi úton vasárnapról vasárnapra, ahol Krisztus megint kifejti nekünk az Írásokat. Lángolni fog a szívünk, és felismerjük őt a kenyértörésben.

A passió megjelenítése

Virágvasárnap liturgiájának másik fontos mozzanata a passióéneklés. Ezen a napon az evangélium a mi Urunk, Jézus Krisztus kínszenvedése. A feltámadás, a megdicsőülésnek ez a kitalálhatatlan, test szerinti megvalósulása – amelyről a pogány vallásoknak fogalmuk sem volt, és amely az apostolokat is megdöbbentette, annak ellenére, hogy Jézus előre megjövendölte – változtatta Urunk szenvedéstörténetét örömhírré. Olyannyira, hogy a négy evangélium mindegyikének legősibb, központi magja ez, Márknál pedig minden előzmény, Jézus egész földi élete, nyilvános működése csupán bevezetés a tulajdonképpeni mondanivaló, a szenvedés elbeszéléséhez.
Természetesen, akárcsak a szentmiseáldozatban, itt sem pusztán az Úr Jézus kivégzéséhez kapcsolódó események dokumentumszerű felidézéséről van szó, hanem a teremtő és újjáalakító Szentlélek erejében való emlékezésről, mely immár a feltámadás világosságában, Isten irgalmasságának végtelen kiáradásában megy végbe.
A passióban az egész hívő közösség részt vesz. A turbákat lehetőség szerint maga a nép énekli, vagy képviseletében a kiválasztott énekesek. A csendes részvétel sem feltétlenül passzivitás: a II. vatikáni zsinat által hangoztatott tevékeny bekapcsolódás a liturgikus cselekményekbe nem elsősorban szereplést jelent, hanem természetszerűleg magában foglalja az ünnepelt misztériumok hitbeli szemlélését az Anyaszentegyház közösségében. S ahogy a passió a virágvasárnapi liturgia szíve, úgy a róla való elmélkedés e szív dobbanásaira való áhítatos figyelés. Hiszen ez az esemény áll a szentmise középpontjában is: az Úr immár vértelen, de valóságos áldozatának megjelenítése, azaz jelenbe hozása a teremtő Lélekben, az átváltoztatás által.
Ez a hatalmas dráma, amelynek régen résztvevőjévé vált az egész falu, a szereplőket különösképpen is, sokszor életre szólóan megjelölte. Megesett, hogy az, aki Jézus szerepét énekelte, összeszedte vagyonát, és elzarándokolt a Szentföldre, hogy méltó legyen erre a szerepre. Érdekes módon a többi szerep sem volt igazán negatív. Hiszen az áruló Júdás vagy az Urát megtagadó Péter képét felöltő szereplők mind a bűnnel megjelölt világban élnek, s így nekik is szólt Jézus figyelmeztetése, amit Júdásnak, Péternek és a többieknek mondott. Jézus perébe akarva-akaratlanul belekeveredik mindenki, aki a földön él. Így a „feszítsd meg!” kiáltás imádsággá vált a hívő nép ajkán, az önvád szavává és irgalomért való esedezéssé. Mert hát mi is lenne velünk, ha az Úr nem vállalná a keresztet…?

Barsi Balázs – Dobszay László: Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe

Fotó: Magyar Katolikus Egyház