Vasárnapi Prédikáció 2019.08.18. Helvécia – Ezüstmise

Nagyboldogasszony ünnepe – 2019. 08. 18. Ezüstmise, Helvécia

Vad ellenség üldözött egy beduint. Menekülés közben egy félelmetes hegyszorosba ért, amelyet zord gránitfalak és sötét bazalt tömbök határoltak. Itt könnyen el tudott rejtőzni, így üldözői elveszítették a nyomát. Csak ekkor mert jobban körülnézni. Meglepődve egy alig észrevehető kis ösvényfélét fedezett föl, ami meredeken fölfelé vezetett egy sziklahasadékba. Követte, és hamarosan egy mély barlang bejáratánál találta magát. Tétova léptekkel bemerészkedett a sötétbe. „Gyere csak, testvér!” – bátorította egy vidám hang a félhomályból. A beduin ijedten kirántotta a kardját, de csak egy rongyos remetét látott imádkozva térdepelni egy aprócska mécses fényénél. „Te itt élsz?” – kérdezte meglepődve a beduin. „Igen, persze!” – válaszolta a remete. „Hogyan bírod ki ebben a barlangban, egyedül, mindenkitől távol, ekkora szegénységben?” A remete elmosolyodott. „Én nem vagyok szegény! Nagy kincsem van.” „Ugyan hol?” – kérdezte gúnyosan a beduin. A remete ekkor kézen fogta és egy kis réshez vezette, ami a barlang mennyezetén tátongott. „Oda nézz! Mit látsz?” „Semmit.” – válaszolta a beduin. „Valóban semmit?” – kérdezte újra a remete. „Csak egy darabka eget.” – felelte a vendég. „Egy darabka ég! Hát nem csodálatos kincs?” – áradozott a remete sugárzó arccal.
Egy darabka ég is a határtalan, hatalmas égboltozat része! Ha nem is látjuk mindig egyszerre a horizont egészét, tudjuk, hogy egy végtelen világ vesz bennünket körül. Ha életünk egyes eseményeiben nem is látjuk meg azonnal az értelmet, bízhatunk abban, hogy ami történik, az egy nagy, csodálatos terv része, ami egyszer majd a maga teljességében kibontakozik előttünk. Erzsébet így köszönti a hozzá érkező Máriát: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked.” Nem azt mondja, hogy „Boldog vagy, mert már beteljesedett az életedben az Úr minden ígérete.” Nem is azt mondja, hogy „Boldog leszel, ha majd beteljesedik mindaz, amit neked az Úr ígért.” Már a legelején boldognak mondja Máriát, amikor még éppen megfogant méhében a Gyermek, akiről Gábor angyal beszélt. Mária hatalmas ígéreteket kapott az angyali üdvözletkor: gyermeke az Isten Fia lesz. Örökölni fogja Dávid király trónját. Ő lesz népének Megváltója. Csodálatos jövő! Azonban akkor és ott egyenlőre Mária életében még csak nehézséget, problémát okozott az a bátor elhatározás, amellyel igent mondott Isten meghívására. Áldott állapotát nem titkolhatta sokáig szülei és jegyese, József előtt, sem a názáreti emberek előtt. Számíthatott a meg nem értésre, a megvetésre, jegyességének felbontására és az otthonából való elűzetésre. Mária szívében az Istenbe vetett bizalom mellé bizony az aggódás, a félelem érzései is társulhattak ezekben az első hetekben, hónapokban. Épp ezért mekkora megerősítést, vigasztalást kaphatott a Szűzanya Erzsébet szavaiból, amelyeket a Szentlélek ösztönzésére mondott az ő üdvözlésekor. Íme! Van valaki, aki ugyanúgy tudja, mint én, hogy itt az Isten akarata történik! Van valaki, aki hiszi, hogy nem bűnös vagyok, hanem valóban áldott! Van valaki, akit Isten szintén beavatott abba, ami történni fog, aki nem értetlenül és vádlón áll hozzá az én helyzetemhez. Igen, Mária és Erzsébet személyében két olyan asszony találkozik, aki hisz abban, hogy általuk, az ő kis életük, anyaságuk által egy hatalmas isteni terv megvalósulása történik. Ők ugyan csak pici részei ennek a tervnek, de már ez is nagy boldogsággal tölti el őket. Igen, egy pici égdarabból megsejthetjük a határtalan égboltot. Már az megadhatja itt a Földön a mennyei boldogság előízét, ha tudunk hinni Isten ránk vonatkozó csodálatos tervében, ami az üdvösségünkre irányul.
Sok-sok nehéz, fájdalmas esemény áll még Mária előtt. A fárasztó betlehemi út, a szegényes szülés a barlangistállóban, a menekülés Egyiptomba, a szent Fiát körülvevő meg nem értés, gyanakvás, sőt gyűlölet, a kereszthalál és a temetés borzalma. Mind-mind olyan részletek, amelyeknek az értelme ott és akkor még bizonyára nem rajzolódhatott ki a maga teljességében Mária előtt. Ő azonban ekkor is fel tudott nézni arra a darabka égre, ami már megmutatkozott előtte. Tudott hinni a nagy egészben, az Isteni terv teljességében, ami bizonyára jól fog végződni, ami bizonyára boldogságot fog eredményezni neki is és másoknak is. És lám, mindig akadtak emberek, akik vele együtt tudtak hinni ebben a nagy tervben, a legnehezebb órákban, napokban, években is. József mégsem dobta őt el: vele volt a betlehemi istállóban, az egyiptomi számkivetésben. A kereszt alatt ott volt vele János, aki magához is vette Őt Fiának Mennybemenetele után. Igen, voltak társak, akikre támaszkodhatott, akikkel együtt járta a hit, a bizalom útját: Erzsébet, József, az apostolok. Segítették, támogatták egymást, hogy minden sötétségben fel tudjanak nézni arra a darabka ragyogó égre, amit az isteni ígéretek jelentettek számukra. És nem volt hiábavaló a hitük!
Ma a beteljesedést ünnepeljük Mária életében. Azt a ragyogó, nagyszerű eseményt, amikor a Szűzanya az Egek Királynője lett. Már nem csak egy darabka égre néz fel áhítozva, hanem övé az égész határtalan Mennybolt! Kirajzolódik előtte az Isteni terv egésze a maga nagyszerűségében. Földi küldetésének befejeztével elnyeri az üdvösséget, a mennyei boldogságot az angyalok és szentek örök társaságában. Meglátja a megváltás művének szükségességét és gyümölcsét, s felismeri benne a maga nem is kicsi és elhanyagolható szerepét. Valóban Nagyboldogasszony, nagyon boldog Asszony lesz az Örökkévalóságon át!
Mennyire fontos lenne, hogy mi, emberek, keresztények, Krisztus mai hívei is tudjunk Mária égre néző bizalmával szembesülni a mindennapok történéseivel. Tudjunk hinni Isten ránk vonatkozó csodálatos tervében akkor is, amikor annak csak egy pici részletét látjuk, éljük meg éppen, s nem biztos, hogy értjük, mi miért történik. Hiszem, hogy a papi hivatásra biztató isteni szó és annak elfogadása számomra a nagy isteni terv lényege, amit a magam és mások üdvösségére készített. Pedig sok mindenben mennyire más a papi hivatás, mint 25 évvel ezelőtt képzeltem, amikor a szentelés előtti délutánon itt ültem a templom padjaiban veletek együtt, szentségimádásban kérve Isten kegyelmét papi életemre. Vagy mint akkor képzeltem, amikor ugyanezen a helyen állva első szentmisémet mutattam be, sokatok részvételével. Igen, a részletek tekintetében sok mindenre nem számítottam. Persze ezek között sok szép és jó dolog volt, de voltak nehezek, embert próbálóak is. Sokat változott a papok élete, szolgálata ahhoz képest, amit itt gyermekkoromban a Szepi atyától láttam évtizedeken át. Sokkal összetettebbé, sokkal kevésbé megbecsültté vált. Sokkal több lehetőség, de több feladat és felelősség is. Azonban mindig voltak alkalmak, olyan szép élmények, szolgálatok, amelyek lehetővé tették számomra, hogy fel tudjak tekinteni az égre, legalább egy kis darabkáját látva annak. És mindig voltak emberek, akik velem együtt néztek fel az égre, velem együtt keresték Isten akaratát és saját helyüket, küldetésüket abban. Megköszönöm mindazokat a közösségeket és egyes személyeket itt Helvécián is, akikkel Isten azért ajándékozott meg, hogy megtaláljam az örömet, a szépséget a papi hivatásban. Veletek együtt imádkozom azért, hogy noha én biztosan nem tudtam és tudok minden apró részletben helyesen dönteni, mint Mária, annyira belesimulni Isten akaratába, mint a Szűzanya, mégis meg tudjam majd tapasztalni életem végén a beteljesülést, a nagy egész összeállásának örömét!

Józsi atya