A templom

Van, aki megnézi, mert építészeti remekmű. Van, aki festmények, szobrok kiállításának
tekinti. Mások hangversenyt hallgatnak ott. Sokan Istennel kívánnak találkozni.
Voltál templomban? Jársz? Miért? Én mindig a csendre figyelek. Más a múzeumok
csöndje, más a börtönök csendje, más a műtők s más a mezők csöndje. A hegyek csendje
másról beszél, mint a völgyeké. A templom csöndje mindettől különböző. (Nem arról
beszélek, hogy nyáron mily hűvös, télen mily meleg ez a csend.)
A templomban – légy hívő vagy kereső – a templomban a titkok csendje vár.
Hogy miért, nem tudom.
Végigjártam Párizst. Csavarogtam Manhattan szigetén. Minden útba eső templomba
betértem.
Hallgattam a titkok csöndjét.
A magam csendjét hallottam?
Isten némasága sehol nem csöndesebb.
Nincs örömed?
Templomba térj be.
Csend vár. A csöndben az öröm
Forrás: Mácz István, Örülj velem