A Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz)-Szeptember 15.

Szeptember 15. a Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz) emléknapja Egyházunkban. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik.
Az ünnep kultusza a 13. századra nyúlik vissza. 1233. augusztus 15-én hét gazdag firenzei férfi elvonult a Monte Senarióra. Elhatározásuk az volt, hogy ápolják a Fájdalmas Szűzanya tiszteletét. XI. Benedek pápa 1304-ben jóváhagyta a szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, vagyis a szervitákat, akik a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon, szeptember 15-én megemlékeztek a Boldogságos Szűz szenvedéséről. Az ünnepet VII. Piusz pápa terjesztette ki az egész egyházra, hálából Napóleon fogságából való szabadulásáért Költészetünk legrégibb és legszebb középkori emléke az Ómagyar Máriasiralom, amely már a XIII. században tanuskodik népünknek még napjainkban sem lankadó tiszteletéről.
A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni (Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48). Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja (János 19,25). Mindez azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetőleg halott Fiának ölében való megpihenéséről és a temetésen való részvételéről csak a tiszteletre méltó ősi hagyomány tud. Ezzel kerekedik a szakrális számszimbólika szellemében 7-re a Szűzanya keserűsége.
A művészek ábrázolásain gyakori a szenvedő anya ábrázolása, a kereszt alatt állva, vagy pedig a piéta, amikor Mária ölében tartja halott Fiát.
Az elvesztés, az elválás fájdalma az egyik legmélyebb emberi érzelem, aminek feldolgozásához kevés a földi segítség. A Fájdalmas Boldogasszony kegyelmes megnyilvánulása segíthet elviselni és feldolgozni a gyászt. A legnagyobb fájdalom, az anyai fájdalom, amikor egy anya veszíti el a gyermekét.
Az Evangéliumában ez áll: Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához:
„Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át – hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lukács 2,34–35)
Mária a Fia életét kezdettől fogva kíséri. Ott áll a kereszt alatt is. Fájdalma határtalan, de az igent, melyet az angyalnak kimondott, ott is kimondja, így fájdalmán átszűrődik a feltámadás fénye.
Az emberi sors része megtanulni szeretteink elengedését, amikor eltávoznak a földi életből. Ebben a gyászban mutat utat és segít a Fájdalmas Boldogasszony, a Hétfájdalmú Szűzanya. Segít az elengedésben, a megértésben, a bűntudat feloldásában és ezek kegyelméül enyhül a fájdalom.

Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, felvidek.ma
Fotó: Niccolo de Pietro Gerini: Krisztus a kereszten a Szűzzel, Szent Jánossal és Mária Magdolnával (1395-1400) Fotó: Wikipédia