Év végi hálaadás – Prédikáció

Évvégi hálaadás – 2019. december 31.

Kezdetben, a teremtés után az első emberek egy csodálatos, tágas kertben éltek. Létezésük tiszta boldogság volt: semmi sem hiányzott, amire szükségük lehetett. A kert élelmet, szépséget, pihenést, szórakozást kínált nekik. A gyerekek vidáman futkározhattak bárhol. A kertet egy nagyon magas, erős gránitkemény fal vette körül. A kertben élő férfiaknak és nőknek mindenük megvolt, de akadtak közöttük olyanok, akik valahányszor kalandozásaik során a falhoz érkeztek, összezavarodottan és csalódottan álltak. Kissé morcosan kérdőre vonták a Teremtőt: „Miért kell ez a fal, ami csak korlátoz bennünket? Nem bízol meg bennünk?” „Ti nem bíztok bennem, ha azt hiszitek, hogy korlátozni akarlak!” – válaszolta az Isten. Egy napon egy bátor férfi összehívta az embereket és így szólt hozzájuk: „Ez a fal újabb, még szebb és még előnyösebb élettereket zár el előlünk! Gyertek, döntsük le!” Így aztán közös erővel ledöntötték az emberek a falat, a megszerzett szabadságot dicsőítve. Amikor azonban a porfelhő elült és kíváncsian átlépték a fal által képezett határt, megdöbbenve és elborzadva riadtak vissza. A fal mögött csupán egy mély, sötét szakadék húzódott: pontosan ettől a szörnyűségtől védte őket mindezidáig a fal, megőrizve gondtalan boldogságukat. Egy másik, még fájdalmasabb dolgot is felfedezni véltek: egy érzést, amit eddig hírből sem ismertek, de most befészkelte magát szívükbe és elméjükbe. Az anyák ösztönösen elkezdték maguk mellett tartani gyermekeiket, már nem engedték nekik, hogy felszabadultan szaladgáljanak bárhol. A férfiak összeszorult torokkal, némán ültek a kert közepén. Nevet is adtak ennek a szörnyű érzésnek, ami attól a pillanattól kezdve létezésük részévé vált: Úgy nevezték, hogy „félelem”.
Új év – új lehetőségek, új távlatok. Nyilván, ezt is jelenti a kezdődő esztendő, és jelentse is! Azonban egyáltalán nem biztos, hogy bele kell vágni mindenbe, amit csak elénk tálal ez a lehetőségekben gazdag világ. Nem biztos, hogy ki kell próbálni mindent, ami iránt vonzódást érzünk! Ami új, az nem biztos, hogy jó is …. és főként nem biztos, hogy szükséges. Pedig a társadalom közgondolkodása és általánosan elterjedt magatartása ezt sugallja. „Ragadj meg minden eshetőséget! Ne szalassz el egy kínálkozó alkalmat sem! Próbálj ki minden újat! Te magad is mindig újíts, változz stb!” Persze bizonyos szintig kell ez, hiszen az ember soha nincs teljesen készen, ahogy a világon is mindig lehet jobbítani. Azonban sajnos az ember által kitalált újdonságok és az általa generált változások közül korántsem minden jó! Nézzük meg a technikai újításokat, a tudomány felfedezéseit! Sok mindenben könnyebbé, kényelmesebbé tették az emberi életet – ugyanakkor soha nem tapasztalt veszélyeket, fenyegetéseket is hoztak magukkal. A környezet pusztítása olyan méretűvé vált az ipari termelés mérhetetlen gyarapodásával, hogy az már alapjaiban kezdi megingatni az emberiség biztonságát. Aztán a társadalmi élet újításai! A család és a párkapcsolatok terén tapasztalható sok újdonság, az állandó vándorlás, külföldi és belföldi migráció! Ezek legnagyobb része nem nevezhető jónak – szükségesnek pedig végképp nem.
Sajnos azt is egyértelműen ki kell mondania, el kell ismernie egy keresztény embernek, hogy nem kevés azon „új és érdekes” dolgok közül, amit az emberiség és ez egyes személyek kipróbálnak, alkalmaznak vagy éppen bálványoznak, kifejezetten bűn! Vagy azáltal, hogy egyenesen beleütközik Isten törvényeibe (mint a válások és újraházasodások, a homoszexuális együttélések vagy a fegyvergyártás és kereskedelem virágzása), vagy azáltal, hogy önmagában ugyan nem lenne rossz, de feladását jelenti számos előző elkötelezettségünknek, hűtlenséget jelent számos előző ígérethez, számos már élő, működő kapcsolathoz. Igen! Az Isten törvényei által képezett falak ledöntése, áthágása lehet érdekes, izgalmas – de semmiképp sem lehet boldogító, életünket igazán gazdagító.
Az előttünk álló évben ne legyünk az újdonság bálványimádói! Kérjük a Szentlélek bölcsességét, hogy helyesen ismerjük fel, mikor és miben kell valóban változtatnunk és változnunk, és azt meg is tudjuk tenni! Még inkább kérjük azonban az erőt ahhoz, hogy a már felismert értékekhez hűségesek tudjunk maradni, ki tudjunk tartani abban, amiben és amire már elköteleztük magunkat!

Józsi atya