Csendben születik az élet

Akkor vagyunk egységben önmagunkkal és a másikkal, ha az, ami elválaszt, ami áthidalhatatlannak tűnik, az megoldódik, erejét veszti. Különböző elvárások, ellentétes érdekek konfliktusa akkor oldódik meg, ha a meglévő feszültségeket észrevesszük, megengedjük és átszenvedjük. E folyamat hosszan tarthat, reménytelennek tűnhet. Mert a félreértések, a harag, az egymás közti akadályok áthatolhatatlan falként emelkednek közénk, amivel szemben tehetetlenek vagyunk, aminek megadjuk magunkat. De örülni csak akkor tudunk a másik életének, amikor megbékülünk azzal, ami fájdalmas és elválaszt. „Lehetsz akkor is, ha más vagy, mint én. Akkor is, ha megszenvedtetsz. Neked is szabad szenvedned. Jó, hogy létezel, akkor is, ha nélkülem is akarsz létezni.”

A belső ima szorosan összefügg a megbékéléssel. Ami Istennel sem könnyű. Vele kapcsolatban különösen nehéz kihívás előtt állunk: sokszor az a tapasztalatunk, hogy hallgat. Ez próbára tesz minket. Ha nem bírjuk ki hallgatását, pánikba esünk, s menekülőre fogjuk a dolgot. Mi magunk kezdünk el beszélni, hogy beszédünkkel kitöltsük az ürességet. Csak akkor juthatunk Isten jelenébe, ha nem szaladunk el, amikor nem értjük őt, amikor hiányzik, hanem elviseljük titkát, távollétét, hallgatását is. Amikor nem találok utat a bensőmhöz, otthontalanná válok, de az elveszett egységet újra meg lehet keresni a fájdalmak között, mint ahogy Szalézi Szent Ferenc írja: „Ha a szíved kószál és szenved, vidd vissza óvatosan a helyére, és helyezd gyengéden a te Istened jelenlétébe. És ha soha semmi mást nem csináltál egész életedben, csak a szívedet hoztad vissza s helyezted ismét Isten jelenlétébe, – bár az újra meg újra elszaladt, miután visszahoztad -, akkor már nem éltél hiába, akkor az életed beteljesedett.”

Forrás: Mustó Péter SJ, Csendben születik az élet 10-12. oldalak, részlet a belső ima tapasztalatairól

Fotó: Pixabay