Prédikáció-2022.08.14., évközi 20. vasárnap

ALLELUJA
Jézus mondja: † „Juhaim hallgatnak szavamra, * ismerem őket és nyomomban járnak.” Jn 10,27 – 1 D2 tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Krisztus evangéliumának sokan ellene mondanak. Innen támad a sok szakadás és békétlenség a világon.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék!
Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 12,49-53

 „Nagyon kellemes, csendes ház ez.” – meséli egy idős hölgy a lakhelyéről. „De nem volt ez mindig így! Pár hónapja még pokoli volt itt az élet! Tudja, felettünk is, alattunk is fiatal párok laknak, sok gyerekkel. Kibírhatatlan volt az állandó nyafogás, csoszogás, rohangálás, dübörgés! Éjszaka általában nyugalom volt, de főleg reggel meg délután nagyon zavaró volt a zaj. Először csak a partvisnyéllel kopogtunk fel, de nem értik ezek az ilyesféle népek a szelíd figyelmeztetést! Akkor a férjem felvette a telefont. Persze a szülők mentegetőztek, hogy igen, igazunk van, nagy a zaj! Próbáljuk azonban megérteni, hogy a kicsinek épp most jön a foga, az ikrek most tanulnak járni, a kislánynak szamárköhögése van stb. stb. Mindig találtak valami kifogást! Természetesen nem hagyhattuk annyiban a dolgot! Írtunk néhány levelet a megfelelő helyekre. Így aztán hatóságilag csináltak rendet: kilakoltatással fenyegették meg ezeket a fegyelmezetlen bandákat! Nyilván nem tudnak hova menni! Ezek itt olcsó lakótelepi lakások, az albérletek is megfizethetők még az ilyen szegény, sokporontyos családoknak is. Arra persze nem lenne pénzük, hogy máshova menjenek. Így aztán most béke van! Hogy mit csináltak a gyerekekkel? Fogalmam sincs, de őszintén megmondva nem is érdekel! Mondják, hogy jó pár pofont ki kell osztogatniuk nekik minden nap. Meg is érdemlik! Most, hogy rendbe jöttek a dolgok, újra köszönő viszonyban vagyunk a fiatalokkal. Csak azt nem értem, hogy amikor a lépcsőházban találkozunk, miért olyan könnyes mindig a szemük!”

Nem minden „béke” igazi béke! A látszólagos nyugalom sokszor félelmetes feszültségekkel terhes. Nehéz beszélni a mai evangéliumról egy, a közelünkben zajló háború és az általa gerjesztett háborús viszonyok közepette, amikor mindannyian békére áhítozunk, és annak megvalósulásáért imádkozunk. Ebben a szituációban talán még furcsábbnak tűnnek Jézus szavai, Aki arról beszél, hogy nem békét hozni jött, hanem szakadást. Lángoló tüzet akar gyújtani a Földön. Mintha súlyosan ellentmondanának ezek a szavak a Mester szeretetről, alázatról, megbocsátásról szóló szavainak. Pedig ha jól belegondolunk, a békétlenséget, a szakadást nem Jézus okozza, hanem az emberek különböző hozzáállása ahhoz az értékrendhez, amit Ő hozott, tanított. Nem Jézus gerjeszti az ellentéteket, hanem azok az Ő egyértelmű törvényei és életpéldája nyomán felszínre kerülnek az emberek szívéből. Természetesen nem minden vitának, veszekedésnek, ellentétnek van létjogosultsága, sőt talán a legtöbb értelmetlen és hiábavaló. Azonban vannak viták, amelyeket végig kell vezetni, vannak feszültségek, amelyeknek jobb, ha napfényre kerülnek és akár komoly súrlódások útján megoldódnak. Nem lehetséges mindig kimaradni az ellentétekkel megterhelt helyzetekből. Nem helyes, sőt kifejezetten rossz is lehet, ha az ember megfutamodik bizonyos küzdelmektől, békétlenségektől. Mert a viták sokszor még mindig jobbak, mint a közömbösségről vagy fásultságról, elhidegedésről tanúskodó elhallgatás vagy szőnyeg alá söprés. Jézus arról beszél, hogy ne a semmiségeken, apró véleménykülönbségeken lovagoljunk, hanem azokat a feszültségeket, ütközéseket vállaljuk fel, amelyek az Ő tanítása és a Benne való hit nyomán alakulnak ki ember és ember között. A kereszténység egy határozott értékrend és a belőle fakadó életforma felvállalásával jár, s ennek megélése egy hitetlen társadalomban nem lehetséges feszültségek, viták nélkül. Mindenképpen lesznek olyan döntéseink, tetteink, amiket olykor a legközelebbi hozzátartozóink is kifogásolnak vagy nehezen értenek meg. Erről beszélni kell velük, s anélkül, hogy másokat kényszerítenénk a krisztusi életformára, nekünk határozottan ragaszkodnunk kell hozzá. Szintén fel kell vállalnunk az olyan feszült helyzeteket, amelyekben másokat kell segítenünk, másokért kell szeretetből kiállnunk olyanokkal szemben, akik igazságtalanul bánnak velük.
Jeremiás sem visszakozik, nem vonja vissza az Isten által sugallt igéket annak hatására, hogy ezzel ellenkezést vált ki. Még a halálveszély sem tántorítja el attól, hogy kiálljon Isten szavának igazsága mellett. És ezt nem a saját népe iránti ellenséges érzülettel teszi, mintha kedvét lelné a fenyegető ítéletben és a szörnyű pusztulásban, ami rájuk vár. Egyáltalán nem! Neki talán még jobban fáj, amit a népe hitetlensége okoz, mint azoknak, akik a fejükre idézik a bajt! Igen, azoknak a vitáknak van leginkább értelme, amit valójában a másikért folytatunk, nem annyira önmagunkért! Az ő javát akarjuk, amit sajnos ő maga ott és akkor nem tud, nem akar felismerni! Az ilyen békétlenség és az abból fakadó megoldási folyamatok hosszabb távon sokkal inkább szolgálják a valódi megbékélést, mint az elhallgatások, a rosszal történő megalkuvások.

Forrás: Dr. Finta József plébános atya

Fotó: Pinterest