Prédikáció-2022.07.10., Évközi 15. Vasárnap

ALLELUJA
Uram, tanításod lélek és élet, * örök életet adó igéid vannak. Jn 6,63c. 68c – 5. tónus.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
A főparancs: a szeretet parancsa. Minden ember felebarátom!
Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”
A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták.
Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.
Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette.
Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.”
Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”
Ezek az evangélium igéi.
Lk 10,25-37

Egy nagy kórház sebészeti osztályán két betegápoló apáca is dolgozott a nővérek között. Nagy odaadással gondozták a betegeket. Legtöbbször hamarabb értek oda egy-egy riasztáskor, mint a többi nővér. Türelmesebbek voltak a szenvedőkhöz, nem panaszkodtak a fizetés miatt. Soha nem zavarták őket telefonon a családtagjaik: a szüleik, a férjük vagy pasijuk. Nem kellett a gyerekeikről gondoskodniuk, a lakásfelújítást tervezgetniük. Ha túlórázni kellett, szívesebben maradtak benn, mint a többiek. Szabadabb lélekkel és vidámabban tették a dolgukat. A nővérek sokszor rácsodálkoztak erre és összesúgtak-búgtak a hátuk mögött: „Nekik mennyivel könnyebb! Sokkal könnyebb életük van, mint nekünk! Mennyivel boldogabbak!” – mondogatták. Egy alkalommal, amikor egyikük ezt hangosan is kimondta a nővérszobában, a két apáca egymásra nézett és elmosolyodott. „Tudjátok kedveskéim, ezt mi is pontosan így gondoljuk! Csak azon csodálkozunk, hogy miért nem választják sokkal többen a mi könnyebb és boldogabb életformánkat.” – szólalt meg egyikük.
Vajon miért a látszólag egyszerű dolgok a legnehezebbek? És valóban nehezek, vagy csak mi bonyolítjuk össze túlságosan őket? „Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” – teszi föl a kérdést Jézusnak egy törvénytudó a mai evangéliumban. Bámulatra méltó már önmagában az is, hogy ez az ember tényleg a legfontosabbra kérdez rá, az egyetlen igazán lényegesre! Hiszen ez a kérdés egész létünk boldogságáról, beteljesedéséről szól. Az örök élet vagy örök boldogság nem valamiféle nagyon-nagyon-nagyon hosszú békés, unalmas állapot, hanem az életünk célhoz érése, a maradéktalan boldogság elnyerése. Minden más cél ehhez képest teljesen elenyésző – vagy pedig ennek a része. Az evangélium folytatásából az is kiderül, hogy a törvénytudó valójában maga is tudja a választ: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat!” Jézus így válaszol: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz!” És lám, elkezdődik a túlbonyolítás …. Ki is az én felebarátom? Mégiscsak kellenek határok! Nem szerethetek mindenkit úgy, mint saját magamat! Vannak közelebbiek, meg távolabbiak. Mi dönti ezt el? Jézus példabeszéde éppen arra világít rá, hogy az örök életre vezérlő szeretet azt is igazán odaadóan szereti, akit a legnehezebb szeretni, akitől a legtávolabb érezzük magunkat. Mennyire egyszerű … és mégis milyen nehéz! Az olvasmányban azt halljuk Isten törvényeiről, hogy ezek egyszerűek és kézenfekvőek számunkra. Nem túlságosan nehezek, nem elérhetetlenek! Nincsenek túl távol tőlünk, nem életidegenek és megvalósíthatatlanok. Pedig sajnos nagyon sokszor ilyennek érzi őket a mai ember. Mintha nem is rólunk szólnának … mintha valami tőlünk teljesen idegen érdekeket szolgálnának. Pedig valójában nagyon is a mi boldogságunk elérését segítenék …. mi mégis sokszor lázadunk ellenük. Túl nehéznek, kivitelezhetetlennek érezzük őket. Miért ilyen nehéz az, ami pedig egyszerű??
Valójában akkor kezdjük el túlbonyolítani az életünket, amikor összezavarodik előttünk a cél. Amikor nem látjuk tisztán, mivé, kivé is kell lennünk, hogy boldogok lehessünk. A szentleckében Pál apostol ebben akar utat mutatni számunkra. Jézusról úgy beszél, mint Aki „minden teremtmény elsőszülötte”, vagyis minden ember ősformája. „Benne lakik az egész teljesség”, vagyis mindent magába foglal, ami az élet tökéletességéhez szükséges. Ő a láthatatlan Isten képmása, és erre a képmásra teremtetett minden ember. Vagyis ha az életünk végső célját keressük, az örök élet boldogságára vágyakozunk, akkor Jézus arcára kell formálódnunk, Őt kell napról-napra teljesebben kifaragnunk magunkban. Így már érthetővé válik, hogy miért is igazán nekünk valók Isten törvényei. Ha a legfőbb célunk Jézus kiformálása önmagunkban, akkor tetteinknek az ő tetteinek mintáját kell követnie. Ahhoz azonban, hogy ezt meg tudjuk tenni, sok mindent „el kell engednünk”, sok mindenről le kell mondanunk. Igazából ez teszi nehézzé azt, ami egyszerű. A sátán ugyanis sok színes léggömböt fúj fel az orrunk elé: „Erre törekedj! Ezt szerezd meg! Ilyen legyél, ha boldog akarsz lenni!” Lényegtelen, apró kis célok, amelyek az önzés, a hamis önszeretet útjára visznek, akadályoznak abban, hogy igazán áldozatosak és önzetlenek legyünk. Ha erre nem döbbenünk rá és hagyjuk magunkat elcsábítani minden gyorsan kipukkadó színes léggömbtől, akkor keserűnek, bántónak, korlátozónak fogjuk érezni Isten törvényeinek egyszerű útját. Sok mindent el kell veszítenünk, sok mindennek – szinte erőszakkal – ki kell hullania a kezünkből ahhoz, hogy rádöbbenjünk, valójában mennyivel kevesebb dolog elég az igazi boldogsághoz! Kevesebb, de értékesebb! Kérjük Jézust, hogy tanítson meg bennünket is az örök élet elnyerésének egyszerű útjára, az osztatlan istenszeretet és az önzetlen felebaráti szeretet útjára, s amikor arról letérni akarunk, terelgessen vissza bennünket, még ha ezt olykor fájdalmasan és nyöszörögve is éljük meg!

Forrás: Dr. Finta József plébános atya

Fotó: Pinterest

Facebook